Ne add fel! - biztató versek

"Ha sírva üvölt benned a fájdalom,

Akkor is büszkén mondd azt, hogy vállalom!

Ne tűnjön majd el örökre a Remény,

Légy kitartó következetes kemény.

Ember, akkor is, ha vérzik a szíved.

És akkor is, ha bánatos a lelked.

Ha sírva üvölt benned a fájdalom,

Sohase jelentsd ki azt, hogy feladom!"

Ne csüggedj mégse, bár vihar szorongat és tép,

köpd le az irigyet, a sorsnak ki ne térj,

légy magadnak elég s ne gyötrődj és ne félj,

ha szerencse, idő s tér rád uszítja vészét. 

Tovább olvasom

Biztatlak: Örülj!

Örülj a világnak,

Örülj a kinyíló virágnak,

Örülj a rikkantó madárnak!

A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak,

Éjben az égen ragyogó csillagnak!

A szép napra ébredő reggelnek,

A neked köszönő embernek,

S minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak,

A hozzád szóló szavaknak!

Tovább olvasom

Nehéz megtalálni azt

Ki őszintém mondja az igazt

Kinek nincs hátsó szándéka

Vagy egyéb hasonló "játéka"

Nehéz megtalálni azt

Ki önzetlenül nyújt vigaszt

Ki tőled nem várja el

Hogy ezen túl csak rá figyelj

Tovább olvasom 

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el, ha nem találod helyed.

A valós élet olyan, mint a csörgedező patak,

előfordul néha, hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad,

idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Hullik a könny, jön magától.

Szivárványcsepp szem sarkából,

érzelemnek forró jele

arcomon folyik lefele.

Bánatom ha elsírhatom,

nem lesz attól semmi bajom.

Apró vízcsepp mossa lelkem,

jobb emberré tesz majd engem.

Hulló zápor lágyan ömlik,

a fájdalmat mind eltörli.

Könnyebbülés jön utána,

hisz mindenre van bocsánat.

Tovább olvasom

Míg várnak, míg hiányzol...

Míg feléd derűs meleg árad,

Addig ne mondd, hogy kár volt,

Ne mondd, hogy hiába.

Míg van egy békés sziget a sodró áradatban,

Hol enyhül a bánat és múlik a jelen,

Addig még érdemes a holnapot várnod,

Nyiss be az ajtón, és tedd le a szíved.

Míg szólnak Tehozzád, és megfogják a kezed,

Míg szavadat értik, és tudják a neved.

Addig még érdemes, addig még maradj!

Addig még muszáj tartanod magad!

Tovább olvasom

Ha elromlik minden, mint megesik néha,

Ha utad csak hegyre föl vezet a célba,

Ha kevés, mit kapsz, de sokkal tartozol,

Nevetnél bár, de sóhajtozol,

Ha úgy érzed, a sok gond leterhel,

Pihenj, ha kell – de soha ne add fel. 

Tovább olvasom

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

A Nap az arcod simogatja.

Varázsló fénye visszaadja

elvesztett hited és reményed

- újra érzed, hogy szép az élet.

Ha bántanak, ne vedd magadra,

komor szemed emeld a napra.

Arcodon mosoly fénye éled

- újra érzed, hogy szép az élet.

Ezernyi gond, mi nyomta vállad,

amire gyógymód a bocsánat.

Elengedéssel érhet véget

- s rájössz arra, hogy szép az élet.

Tovább olvasom

„A léleknek nem kell pénz,

A lélek mindig valami szépet remél.

Kell neki mindennap a pillanat,

Amikor valami szépet befogad,

És felerősítve sugározza tovább,

Hogy szebb legyen tőle a világ.”

Nem hajótörött vagy, ki örül minden kikötőnek,

sem fuldokló, ki örül szalmaszálnak, fűnek,

vagy az elérhetetlennek tűnő távoli jövőnek.

Nem az vagy, ki a kisebb gondért, vagy

nagyobb bajért, nem harcol az igazáért. 

Tovább olvasom

Ady Endre: Teveled az Isten

Az Istenhez gyönge szódat emeled:

Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:

Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:

Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:

Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:

Teveled lesz akkor az Isten.

Tudom, hogy hull a nap,

örömök szállanak,

kedves fők hullanak,

sírdombok mállanak.

Egy-egy kéz, drága kéz,

mindegyre elereszt,

mindennap vereség,

mindennap új kereszt.

Szem mögött, szó mögött

gondárnyék feketül.

És mégis: ne remegj -

nem maradsz egyedül.

Tovább olvasom

Aranyos Ervin: Az élet szép

Minden nap újra ébredünk,

s a nagy világba révedünk,

újabb utunkra indulunk,

dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.

Szólok én most Neked,

Remélem, hogy segít,

S ezekből a jókból

Önbizalmat merít.

Az élet néha nehéz,

Mit néha sőt mindig.

S inkább borús felhő,

Mint egy csendes piknik.

De túl leszel ezen,

Hisz erőt ad e szó,

S a végén minden egyszerű

Felhőtlen és jó.

Felejtsd el a rosszat,

Mert kell a hely a szépnek.

Az öröm is kibújik

És fényt hoznak e képnek. 

Tovább olvasom

Fuchs Éva: Emelt fővel

Amikor azt hiszed elfogyott,

S nincs már több erőd.

Amikor azt érzed,

Ez, tovább nem mehet,

Emelt fővel élni nem lehet.

Összetört a bánat,

Ezernyi gond közt, homályban élsz,

feladnád már, nincs tovább.

S mégis, valami itt tart.

Nem tudod miért, nem tudod kiért?

Legyűröd a gondot,

lassan-lassan talpra állsz.

Az életet nem te adtad magadnak,

hát nincs jogod, hogy feladjad.

Az ember megmarad a holnapnak,

akkor is, ha gyötri a bánat...

Bajko Roberta: Ne add fel!

Volt, hogy elveszett az álmod,

Van, hogy már a jövődet sem látod,

De ne add fel az életed,

Hisz az Isten is ott van teveled,

Kérlek, ne add fel az álmod.

Van, hogy hiányzik a reményed

és úgy gondolod semmiben sincs esélyed,

Hisz az élet mindent elvehet,

De aki hisz, az bármit megtehet,

Kérlek, ne add fel az álmod.

Látod, vannak emberek,

Akik mindig bármit megtesznek.

Kövesd őket s légy boldog,

Hisz látod, vannak szép dolgok,

Kérlek, ne add fel az álmod.

Az erő, mely, ha néha enyhül,

Ha néha mégis elgyengül,

Akkor se hagyd el magad

Mert küzdeni kell,- hogy légy szabad!

Hagyd el a régi rosszat,

Hogy többet soha ne okozza

Fájdalmad velejét!

Engedd el hát, ne figyelj rá

Legyél mindig jó és vidám!

Hagyd a bút a búsba,

Hogy téged soha ne kössön gúzsba!

Tovább olvasom

Aranyosi Ervin: Fogadd el!

Fogadd el azt, ami Te vagy!

Szeresd magad mindig ilyennek!

Mert kell, hogy önmagad maradj,

s mások is majd, ezért szeretnek.

Békülj meg végre önmagaddal,

éld boldogan az életet!

Az élet - mint a torta habbal,

- csak akkor szép, ha élvezed.

A hétköznapok viharában,

a gondok mind feladatok.

Birkózz meg velük! Élj a mában!

Ne érezd, hogy feladhatod!

Ne ússz mindig szembe az árral!

Ne hidd: - Folyton harcolni kell!

Ne kerülj szembe a világgal,

a holnap magától jöjjön el.

Koncentrálj mindig a jelenre!

A múlt elszállt, nem létezik.

S hiába vársz folyton egy jelre.

A jövő e percben érkezik.

Lénárd József: Öröme légy Önmagadnak  

Amilyen vagy a világon, egyetlen.

Életed tiéd, titokzatos érték.

A létezés örömét énekelték,

mikor születtél, könny volt a szemekben.

Öröme légy önmagadnak, úgy, szépen,

ahogy a szívben az összhang: Mindenség.

Legyél, ki az örömöt akarod még,

és akard, hogy magadban elmélyedjen!

Ki örüljön neked, ha nem ismered

saját örömöd, mely benned született?

Éld tudatosan lelked létezését!

Saját magadra vigyázz, nincs több sehol.

S ha az öröm hangja vágyva hozzád szól,

ne csukd be sohase lelked vágyszemét.

S bár ejthetsz egypár könnyet,

Miközben imára kulcsolod kezed,

Most te jössz, erősnek kell lenned!

Ha hibáid össze- összegyűlnek,

Ha kincseid mind el is tűnnek,

Mondd csak el legalább egyszer:

Most te jössz, erősnek kell lenned!

Tovább olvasom

Van úgy az ember,

hogy `álmodozni` vágyik,

mégsem jut messzebb:

- riasztó úton - csak a valóságig.

Van úgy az ember,

hogy bár `szólani` vágyik,

mégsem jut messzebb:

- tétova úton - csak a hallgatásig.

Van úgy az ember,

hogy `bátorságra` vágyik,

mégsem jut messzebb:

- bénító úton - a megalkuvásig. 

Tovább olvasom

Hajdú Levente: Ne add fel

Itt az élet csak harc és küzdelem,

a mi célunk pedig a

győzelem.

Sorsod legyen

bármilyen mostoha,

e nemes harcot ne add fel soha!

Gyermekként, nem érted még,

Hogy körötted csend van, miért?

Majd egyszer, meghallod még,

A tiszta szót, mindent, mi szép!

Egy meghallott hang, mire oly régen vársz:

Eljön majd, egyszer hozzád.

Egy meglátott jel, már hozott csodát,

Így élsz, tovább.

Néma a szád, hol a szó?

Néha élned, csak álmodban jó,

Ne add fel, van még remény,

Menj tovább, van miért!

Tovább olvasom

Bárhova is mennél széles e világon,

mi a te emléked, az tiéd marad.

Lelkedben él, mint egy élő mozivásznon,

míg az élet filmje ketté nem szakad.

Ám tudod, a múltad nem csak széptől ékes,

történtek már dolgok, búsak is veled.

Cipeled a terhét, s újra fájni képes,

végleg elengedni, letenni nem mered.

Gondold át! A múltad jövődnek alapja,

s nem mindegy, hogy mire épül fel egy "vár".

Sziklaorom lesz a stabil alapzatja,

vagy mély, ingoványos talaj várja már. 

Tovább olvasom

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád, felejtsd el azokat, akik nem.

Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életed ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."

A szeretet ott van

minden egyes szóban,

hallgasd meg a szavam,

én most hozzád szóltam!

Az élet nem sótlan,

keserű, vagy édes.

Az életed olyan,

amilyennek éled.

Választhatsz könnyűnek,

vagy nehéznek érzed,

Te döntöd el ezt is,

egyszerű a képlet.

Tovább olvasom

Bodosi György: Légy önmagad

Légy magad, légy önmagad!

Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!

Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!

Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmagad!

Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!

Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad!

Az élet olykor bolyongós,

sokszor bizony borongós.

Gyakran olyan változó,

mint szerencse - forgandó.

Néhanapján jön a "pofon",

de azt se ne vedd zokon!

Borúra majd jön a derű,

ha a bánatod keserű.

Reánk zúdul élet-csapás,

sok a fájó eltávozás...

Így hullámvölgyben élünk,

de mindig remélünk.

Tovább olvasom

Juhász Gyula: Harmóniák

Szenvedni tudj és tűrni merj

És várni, sírni, érni,

A szirtek párnáján pihenj

S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár

S ha semmit el nem érne,

A lelked él még s vár reád

Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.

Ha csak várod, hogy jobb lesz a sorsod,

Ha a tükörben fáradt az arcod,

Ha fáj, amit el kellett engedned,

Ha életed álmát nem teremted,

Ha múltad sebeit feltéped éppen,

Ha elcsüggedtél ebben a létben,

Ha nem repít tovább a vágyad,

Ha nem érzed hozzá a szárnyad,

Ha bűntudat kínoz az útért,

Ha könyörögsz további hitért,

Ha ítélkeztél magad felett,

Ha nem látsz napot a felhők felett,

Akkor…  Tovább olvasom

Bruda Brigi: Ne add fel!

Soha ne add fel, hogyha fáj

Idővel új nap vár

Küzdeni kell, meg ne állj

Amikor nem várod, RÁD talál

Kockáztass, Merj, Remélj

Szeress, Nevess, s ne FÉLJ!

Mutasd azt ami vagy

Ne színészkedj, csak mutasd aki vagy!

Mikor a fájdalom és a kín felordít,

és az ég minden vihart ellened fordít,

mikor az útszéli faág arcodba csap,

és pokoli démonok tépik a hajad...

Mikor a reménytelenség leghűbb társad,

s nem jön a megváltás, hiába is vártad,

mikor a puszta lét is már csak büntetés,

mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés...

Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,

s remegő kezekkel vésed a fejfádat,

mert az erődet már fogyatkozni érzed,

és az elmúlás rozsdája marja vérted...

Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,

s fájó búcsúztatódra készül már a pap,

mikor már nincs erőd küzdeni az árral,

és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral...

Tovább olvasom

Tamkó Sirató Károly: Biztató

Ne ess kétségbe, érjen bármi!

Csak egy a törvény: várni. Várni!

Ha reszket alattad a föld:

Csak önmagadat meg ne öld!

Ha egyetlen vagy, mint a szálfa.

Felvirrad még magányod álma.

Minden beérik, révbe fut:

És győzött az, ki várni tud.

Pajor Zsolt: Soha ne add fel!

Szárnyalsz a boldogsággal,

S gyönyörű az élet.

Ám jő egy szörnyű pillanat

És az egész semmivé lesz.

Kettétörik mit építettél,

Széthull a család,

Úgy érzed, csak rossz ér téged,

Veled mindenki galád.

Bezárkózol magadba,

Emészt a fájdalom, harag,

Azt érzed, minden ellened fordul,

Kit szerettél, megtagad.

Pedig a világ, hidd el,

Még mindig ugyanaz,

Minden sebre van gyógyír,

Az összes búra van vigasz.

Még benned is van érték,

Hiába történt a sok rossz,

de sosem leszel boldog,

Ha itt szomorkodsz.

Nézz a jövőbe, büszkén,

Mint megannyi társad,

Tégy meg mindent, ha nehéz is,

így teljesül minden vágyad.

Lesz majd újra, ki becsül,

Elismer, felnéz reád,

Megint szép lesz az élet,

Újra együtt lesz a család.

Csak hidd, hogy fontos vagy,

S rád még igenis várnak,

Hiába is futsz el, mert még

Szüksége van rád a világnak.

… Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:

A bűn, a betegség, a nyomorúság,

A mindennapi szörnyű szürkeség

Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,

Mely nem tárult ki átokra, imára,

Erő, akarat, kétségbeesés,

Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,

S egy pici csillag sétál szembe véled,

S olyan közel jön, szépen mosolyogva,

Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,

Akkor – magától – minden elcsitul,

Akkor – magától – éled a remény.

Álomfáidnak minden aranyágán

Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Tovább olvasom

A távolból figyellek, tán túl messze vagyok,

a sűrű ködben egyedül csak a szemed ragyog.

Fájdalom, vagy boldogság, mi lelkedben csillan?

Mi egy röpke pillanatban rögtön el is illan.

Félelem mardossa most a szívemet érted,

mert egyszer néma szóval segítségem kérted.

Lehetséges lenne, hogy kevés az, mit nyújtok?

Túl halk már a kedves szó, mit füledbe súgok?

A megfáradt ég alkonya, már rád teríti szárnyát,

a Hold a földre csorgatja tested hűvös árnyát.

Viaszfehér kezed most hadd nyugtassa enyém,

hadd segítsek, hogy mutathasd a mosolyodat felém! 

Tovább olvasom

Hozd a gyermeket, mint az életet,

Ha már a könnyektől az arcunkat sem láthatod.

Nyújtsd a két kezed, ott leszünk veled,

És a gyermek boldog hangját újra hallhatod.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,

Hittel meggyógyulsz, tudom.

Ne adjuk fel! Ha itt leszel,

Nem lesz többé fájdalom.

A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,

S annyi életet.

Nyújtsd a két kezed, bízd ránk mindened,

Mert már úgy érzed, hogy téged senki nem szeret.

Mindent megteszek, lehetsz rossz gyerek,

Nálunk rajzolhatsz majd várat és kék eget.

Nem adjuk fel, csak jöjj közel,

Hittel meggyógyulsz, tudom.

Ne adjuk fel! Ha itt leszel,

Nem lesz többé fájdalom.

A nagyvilág tudja már, hogy visszaadtunk álmot,

S annyi életet.

Tovább olvasom

Mikor nem csönget rád, soha senki se,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, reményteljesen,

S fohászkodj:

MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne,

Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!

Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram!

SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Tovább olvasom

Teréz Anya: Az élet himnusza

Az élet az egyetlen esély, vedd komolyan!

Az élet szépség, csodáld meg!

Az élet boldogság, ízleld!

Az élet álom, tedd valósággá!

Az élet kihívás, fogadd el!

Az élet kötelesség, teljesítsd!

Az élet játék, játszd!

Az élet vagyon, használd fel!

Az élet szeretet, add át magad!

Az élet titok, fejtsd meg!

Az élet ígéret, teljesítsd!

Az élet szomorúság, győzd le!

Az élet dal, énekeld!

Az élet küzdelem, harcold meg!

Az élet kaland, vállald!

Az élet jutalom érdemeld ki!

Az élet élet - éljed!